Miért pont CsendMese

Egy napon a lányommal megálltunk, pontosabban leültünk a földre etetés közben. Gyakran tesszük ezt, mert jól esik kicsit megállni, és beszélgetni.

Kivételesen én vittem a szót, és arról panaszkodtam, hogy mennyire rohan ez az év, és mennyire azt érzem, hogy futok magam után. És valóban így volt. Pörögtem ezer fokon, mintha muszáj lett volna, és amikor már azt gondoltam, hogy na most kicsit leülök, kikapcsolódom, pihenek, akkor jött az újabb elintéznivaló, az újabb munka, az újabb... vagy csak a saját gondolataim nem hagytak pihenni. Kezdtem nagyon fáradni. 

Lányom rám nézett 10 éves okos tekintetével:

- Hát én megállnék, és sétálnék, hiszen akkor is odaérek.

Én a felnőtt ránéztem, és el kellett ismernem, hogy igaza van. Minek így rohanni magam után, hiszen a feladataim megvárnak, a gondolataimat le lehet csendesíteni.

Azóta lassítottam, vagyis igyekszem nem futni magam után. Meglátom újra a szépséget, harmóniát, ez jó, és ezt az állatok is érzik. 

Hihetetlen, hogy egy kutya, macska, kecske, birka, malac... mennyire érzékeli a rezgést, hogy éppen milyen hangulatban vagy. Ha nyugodt vagy, akkor általában odajönnek, kérik a simogatást, odabújnak. Ha szomorú vagy, van amelyik inkább messze megy, de olyan is akad, aki a maga módján vígasztal. Amire viszont a leghatározottabban reagálnak, az az idegesség, agresszió. Ilyenkor a kecskék mintha azt akarnák, hogy még idegesebb legyél, rosszakat csinálnak, mint egy gyerek :) A többi állat pedig inkább távol marad.

És innen jött a csend. Mert ez a csend a belső csended, a belső nyugalmad, harmóniád, a CsendMesék pedig azokról a pillanatokról szólnak, amikor így mész ki az állatokhoz, így csinálod a kertet, vagy éppen így fekszel le a szénába.

Remélem, neked is adhatnak egy kis nyugalmat, pozitív gondolatokat és szeretetet.